Végzetes hiba

2040. december 18., vasárnap 08:57
2. nap

 Leérve a lépcsőn Jake elengedte a kezem, és lehuppant a szokásos helyére. Én mellé ültem. Valerie már ott ült a másik oldalamon, és hangosan korgó gyomorral fordult felém.

 - Te meg hol jártál? - Vont kérdőre. - Már az idegesítő ikertesómat kellett utánad küldeni. Egyébként tegnap mikor keveredtél haza?

 - Őszintén szólva, nem is tudom. Miután elmentetek már nem sok minden történt. Csak sétáltam a hóban, és halálra fagytam. - Természetesen hazudtam, de senki nem tudhatja meg, hogy mi történt velem valójában. Ez is benne volt az alkuban. 

 Mosolyt erőltettem az arcomra, majd az étkezőbe éppen becsörtető anyukámra néztem. A kezében egy nagy tálcát egyensúlyozott, mely tele volt rakva a legkülönbözőbb kiőrlésű kenyerekkel. Mögötte közvetlen Perrie tűnt fel, akit végérvényesen azért tegezhetek, mert betöltöttem a 17-et. Meg azért is, mert nem szeretné, hogy vénülő kisasszonyként gondoljunk rá. Bár ez az utóbbi az én gondolatom.

  - Nem láttátok Lucast? - Mondta végül.

 - A szobájában láttuk Darcyval. Bár inkább hallottuk. Nem igaz, Darc? - Mosolygott rám Jake. Vetettem rá egy pillantást, de mikor Perrie és Louis bácsi vetettek egy titokzatos pillantást, eszembe jutott Annabell. Csak második napja vagyunk itt, de nem is telik el óra úgy, hogy ne gondoljak rá, meg azokra a dolgokra amiket mondott.

 - De igen - kezdtem bele -, valami dalt énekelt a szobájában. Kihallatszott a folyosóra, ezért mentem oda az ajtó elé, és ezért késtem. Jake ott talált rám, aztán hallgattuk még egy kicsit. - Louis bácsi, és az asztalnál ülő összes felnőtt megfeszült az imént mondottak hatására. Mi történhetett? - De el kell mondjam, hogy nagyon jó hangja van.

 - Igen, abban biztos vagyok. - Felelte El néni, és férjére pillantott.

 A beszélgetést a lépcső felől hallatszó léptek zavarták meg, ami Lucastól származtak. Ahogy belépett a szobába minden szem rá szegeződött. Meglepetten pillantott körbe a szülei némiképp szúrós tekintete miatt. Pár pillanattal később apa jelent meg az ajtóban.

 - Louis, a fiadat a szobájában találtam. Remélem nem gond, ha szóltam neki jöjjön le. - Apa megkerülte az asztalt és közvetlenül velem szemben foglalt helyet, Zayn bácsi és egy üres szék között, amit hamarosan édesanyám foglal el.

 - Dehogy, Harold. - Louis bácsi kissebb mosolyt erőltetett az arcára, aztán a fiára meredt. - Úgy is el akartam majd vele beszélgetni a szabályokkal kapcsolatban. - A hangjából áradó szigor hatására egyenes vonallá préseltem a számat, szemeimet pedig behunytam. Mikor egyszer régen apa így beszélt hozzám sírva fakadtam. Pedig csak arra kértem anyát, hogy had karaokézzunk egy ilyen családi összejövetel során. Ő csak megrázta a fejét, apa pedig határozott szigorúsággal beszélgetett el velem erről a dologról. Soha többé nem hoznám szóba.

 - T-tényleg? - Dadogta Lucas. Én csak bocsánatkérően rápillantottam az asztal felett, mire a szemembe nézett, és megrázta a fejét. 

 - Tudjátok mit? - Szólt Sophia néni. - Hagyjuk most ezt inkább, és együnk!

 Mint egy varázsütésre, minden feszültség feloldódott, csak Lucas hunyorgott még mindig üres tekintettel maga elé. Az időközben elémkerült barna zsemléket kezdtem vizsgálni, hogy melyiket is válasszam, mikor sikerült kiválasztanom felnéztem, és apa tekintetével találtam szembe magam. Engem bámult, és mosolygott. Méghozzá ijesztően ismerősen. Ajkaim enyhén elnyíltak és félúton kiesett a kezemből a zsemle. Néhányan értetlenül néztek rám, köztük Niall bácsi, Jake, Angie, Valerie.

 - Kicsim, minden rendben? - Szólt apa, de nem volt erőm válaszolni. Hirtelen minden amit eddig szerencsésen elfeledtem, az eszembe ötlött. Az egyre öregedő fiú, az álomból, és az a név amit suttogott. 

 - Harold Edward Styles. 

 - Igen, Darcy. - Nem vettem észre, hogy hangosan is kimondtam a szavakat. Gyorsan felkaptam a leejtett ételt, és megráztam a fejemet.
 - Semmi, csak tudod - szám elnyílt, de nem jöttek belőle a szavak -, nem is tudom, hogy mi ütött belém.
 - Akkor jó. - Válaszolta, majd mindenki visszafordult a reggelije felé. De nem bírtam ki, nem állhattam meg itt. Nem elégszem meg ennyivel. Több információra van szükségem.
 - Apa, mond, neked volt valaha göndör hajad?

Drága olvasók!
Mint látjátok megérkeztem a következő résszel, és nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket. Továbbra is várom a saját véleményeteket és boldog új évet szeretnék kívánni! Nekem elég őrült éjszakám volt 31-én, remélem ti is legalább olyan jól éreztétek magatokat mint én. Méltó zárása volt ez, egy csodálatos évnek! Még akkor is, ha nem alakult minden úgy, ahogy szerettem volna. :)
Új blogom pedig már látható a menü utolsó pontjában. Szeretettel várok mindenkit! 

xx Esther