2040. december 18., vasárnap 13:57
2. nap
Kelletlenül keltem fel ez után az érdekes álom után. Nem volt kedvem Valerie és Angie őrült ötleteinek hódolni, de megígértem Willnek, hogy mindjárt lemegyek, szóval nincs apelláta. Lassan a fiókos szekrényemhez sétáltam, hogy kivegyek belőle egy pólót. Miután felkeltem és Will távozott, észrevettem, hogy beleizzadtam a felsőmbe, dezodorral pedig nem lehet segíteni rajta, így marad a mosás.
2. nap
Kelletlenül keltem fel ez után az érdekes álom után. Nem volt kedvem Valerie és Angie őrült ötleteinek hódolni, de megígértem Willnek, hogy mindjárt lemegyek, szóval nincs apelláta. Lassan a fiókos szekrényemhez sétáltam, hogy kivegyek belőle egy pólót. Miután felkeltem és Will távozott, észrevettem, hogy beleizzadtam a felsőmbe, dezodorral pedig nem lehet segíteni rajta, így marad a mosás.
Kihalásztam egy sötétkék pólót a legfelső fiókból, és gyorsan belebújtam. A pulóveremet ledobtam a sarokba, és elindultam le. Nagyot csodálkoztam, amikor lefelé menet mindent üresen találtam. Az egész házban néma csend honolt, egy lelket sem láttam, azonban mikor beléptem a konyhába, hirtelen minden megtelt élettel.
A konyha egy nagy helyiség, szinte kétszer akkora mint az ebédlő, de ez nem csoda, ha öt családot kell jól lakatni. Most itt gyűlt össze mindenki, aki idősebb volt 10 évnél, azonban a felnőttek eltűntek, ahogy Will is mondta.
Mikor a helyiségbe léptem nagy mosolyok, és nevetés fogadott. Angie, Valerie, Lucas és Kate éppen valami fehér habot nyomtak ki papírtányérokra, Harry, Will, Jake és Olivia pedig a pultnál ülve beszélgettek. Sasha és Sarephina Lucasékat figyelték.
- Szia hétalvó! - Köszöntött Will.
- Ha-ha! Milyen vicces lettél hirtelen! - Jókedvet színlelve huppantam le mellé, a többiek pedig oldalpillantásokat vetettek felénk.
- Tudom én! Nem kellett volna mondanod. - Önelégült mosolyt öltött arcára, ezért fejbevágtam, amire egy hangos "Aú!" volt a válasz.
- Azt hiszem ez nem volt jó ötlet, igaz Will? - Jake felém sandítva vigyorgott Willre, mire a barátja csak grimaszolt, nekem pedig egyből emlékképek jelentek meg a szemem előtt.
Jake talpig fehérben, Jake ahogy a kezemet fogja, előtte pedig a kezei a csípőmön. Aztán ahogy a szürke szobának nyoma veszett, ami elméletileg Birminghamben van, és a sajátom megjelenése. Plusz Zayn, akivel egy nagyon fura beszélgetésen vettem részt, közben pedig arról volt szó, hogy Jake szeret engem. De vajon ez tényleg így van, vagy csak az álom idézett elő egy megtévesztő képet?
- Készen vagyunk! - kiáltotta Valerie, és felénk fordult - Akkor kezdhetjük?
- A mit is? - Vetettem fel a kérdést.
- Hát a játékot! Ne mond, hogy nem tudod milyen a torta csata!
- Tudom, hogy az milyen, de ahhoz nem kéne négynél több torta? - Mondtam, majd száját sanda vigyorra húzták, és alrébb álltak. Ekkor vettem csak észre a hátuk mögött a konyhaszekrényen sorakozó vagy harminc ugyan olyan habbal megtöltött tányért.
- Te jó isten! - Elámultam a látványtól.
- Azért a szádat becsukhatnád. - Javasolta az öcsém, én pedig engedelmeskedtem. Ezután Lucas megköszörülte a torkát, és mindenki elcsendesedett. A két legfiatalabb, Sarephina és Sasha is közelebb jött.
- Nos - kezdte a fiú -, mind tudjuk, hogy miért vagyunk itt. Igaz, nem lenne muszáj ezt csinálnunk, de mi megtesszük. Eggyütt harcolunk majd az életünkért, amíg ki nem alszik majd belőlünk az...
- Ne csinálj úgy, mintha háborúzni készülnénk Lucas! - Förmedt rá Kate, majd egy megvető pillantást vetett öccsére.
- Jól van, ha te olyan nagy szakértő vagy, akkor csak tessék! - Motyogta Lucas, majd mellém vonult, ezzel átadva a szót nővérének.
- Rendben. Na szóval, szerintem tudjátok mire valók ezek a habos tányérak, szóval a játék hamarosan kezdetét veszi. Egymást kell dobálni, ezt gondolom eddig is tudtátok. A játékot a legfiatalabb kezdi, ez esetben Sarephina. Kérlek lépjközelebb! - intett a Kate, mire Sara mosolyogva lépett mellé - Tiéd a megtiszteltetés, hogy hozzávágd az első tortát valakihez. Mégpedig ahhoz, akihez csak tetszik.
Sara odalépett a nagy konyhaszekrényhez, mi pedig figyeltük, közben azon rimánkodva, hogy had ne mi legyünk az elsők, aki krémet kap az arcába. Bár annak az esélye, hogy akárki is tisztán megússza egy a millióhoz. Ahogy a törékeny kezek leemelték az első túlméretezett habcsókra hasonlító "játék eszközt" a csend még nagyobb lett. A szöszi határozott tekintettel nézett körül, tekintete senkin nem akadt meg, ez pedig rosszat sejtetett.
De hirtelen meglendítette a kezét, és a torta eszméletlen pontos célzásának köszönhetően repült bele egyenesen Olivia arcába. Halk sikkantást hallatott, aztán hirtelen mindenki nevetni kezdett, és egyszerre indult meg a tortás pult felé. Mire odaértem Angie és Lucas elragadott vagy hatot, az egymással vívott heves csatájukban. Sasha Will hátán lovagolt, fél arcát fehér massza borította. A padló, a szekrények, de még a székek is kaptak jó formán az édesség díszítésre használatos anyagból.
Mire megragadtam az első tortát amit kinéztem magamnak, valaki eltalálta a vádlimat, és a hátam, most viszont rajtam a sor. A többiek mögött megláttam Oliviát, ahogy még mindig Sarephina tortájának maradványait tisztogatja le az arcáról, és a csata hevét kikerülvén igyekszik eljutni a nappaliba vezető átjáróhoz a földön kúszva. Megcéloztam tehát a menekülni próbáló Oliviát, és eltaláltam arcának jobb felét, mire csak kinyitotta a száját és mérgesen meredt a pultok irányába, támadóját keresvén.
Jake eközben Willt és Sashát támadta a földön fetrengve, egy nagy tejszínhab tócsából. Lucas épp bebújt a pultok mögé, mert Angie került nyerő helyzetbe Sarephinának köszönhetően. Olivia gonosz szavakat formázott a száján, amiket felém intézett, én viszont csak nevettem rajta. Azonban mikor egy Lucas által kicsit félre dobott torta a fejemen végezte, én is követtem a példáját, csak a fiú irányába. Erre mindenki felfigyelt és hirtelen rájöttünk, hogy ki az ellenség. Két táborra szakadtunk. Az egyik Lucasszal volt, a másik pedig ellene. Én az ellenséges oldalt támogattam Harryvel, Oliviával, Angelicával, Sarephinával, Willel és Sashával. Ellenünk volt Kate, Lucas, Jake és Valerie. Mi voltunk túlerőben, azonban hátrányunk volt az, hogy mi a pult mögé rendeződtünk, ahol kevesebb volt a hab maradéka.
- Nem győzhettek! - Ordította át Harry teljes torokból.
- De igen! - Válaszolta szintén ordítva Will.
- Most adjátok meg magatokat, vagy nem lesz más választásunk! - Kiáltotta Lucas az ellenzék védelméből kikukucskálva, ami a szeletelő asztal volt maguk elé döntve.
- Inkább a halál, mint a megfutamodás! - ez Angie hangja volt - Halott vagy Tomlinson!
- Na azt majd meglátjuk! - Kate válaszolt testvére helyette, ezúttal azonban normális, diplomatikus hangnemben a korábbi kiabálásoktól különbözően.
- Halál rátok! - Elhajítottam az első maroknyi tejszínhabot, ami a konyhaszekrényt találta el. Ugyanekkor a túloldal is megkezdte a támadást.
Beállt a szobában a háborús légkör.
- Feszültség érezhető a levegőben, vagy ez csak Lucas szaga ? - Mondtam körbeszimatolva, mire a mellém éppen lebukó Olivia habos fejjel felnevetett.
- De hülye vagy! - Kezét arcába temette, és nevetett, néha pedig rámpillantott.
- Ennyire azért nem volt vicces. - Rámosolyogtam, majd felmarkoltam a földről egy adagot a fehér masszábó és oldalra kihajolva eldobtam. Nagy szerencsémre eltaláltam Jake-et.
- Hé lányok! - szólt oda hozzánk Will - Kevesebb duma, több hajigálás!
- Igenis kapitány! - Mondtam tisztelgést imitálva, és felnevettem.
Ekkor azonban mintha telefoncsörgés ütötte volna meg a fülemet. A vezetékes telefon felé néztem, ami a nappaliban volt ugyan, de a helyemről lehetett látni, azonban semmi természetellenest nem vettem észre.Megvontam a vállam, majd folytattam azt, ami most a legfontosabbnak véltem.
Ekkor azonban egy magas alak lépett be a konyhába fekete kabátban. Egyből felismertem apát, akinek az arcában most éppen egy Harry által elhajított torta landolt. Hirtelen mindenki felpattant a fedezékből, tekintetét pedig édesapám feléemelte, aki grimásszal az arcán törölte le a krémet az arcáról. Kezét kezdte rázogatni, aztán így felelt:
- Oké, ha ti így, akkor én is így! - Mondta, majd lehajolt, és Harryt képen dobva válaszolt a támadásra. Ekkor mindenki felbátorodva folytatta azt, ami eddig elkezdődött.
Apa a hűtőhöz futott a csatatér közepét átszelve, amitől több találatot is bezsebelt, azonban mikor előkapott két teljesen bontatlan flakon tejszínhabot, megdöbbentem.
Megdöbbentem, hogy apa így viselkedik. Persze eddig is tudtam, hogy ő egy laza ember, azonban most láttam őt egy pillanatra annak a göndör hajú fiúnak, aki a naplókat írta, és aki álmaimat szőtte az elmúlt időben. Csak most jöttem rá igazán, hogy egyszer ő is volt fiatal mint mi, és ő is csinált hasonló hülyeségeket.
14:36
Mikor apa belépője után mindenki megérkezett, vége lett a mókának, és következett a lecseszés. Viszont nem csak mi, hanem apa is kapott, hogy miért nem állította le akkor, amikor még lehetett.
A konyha csodálatosan nézetg ki, mondhatom! Mindent beterített a fehérség, mintha itt bent is esett volna a hó. Kivéve, hogy ez ragacsos és édes volt, nem pedig hideg és csúszós. Végül mind büntetést kaptunk, méghozzá azt, hogy ki kell takarítanunk a konyhát.
Drága olvasók!
Annyira szeretem, hogy kommenteltek nekem! Annak pedig, hogy ezek mind ilyen pozitív vélemények, még jobban!
Hallottam, hogy egyesek mindi tűkön ülve várják a következő részt, így gondoltam miért ne hozhatnám ma?
Mindenesetre nagy örömöt jelentett, hogy ezt a részt megírhattam, ugyan is itt egy kicsit pozitívabb jeleneteket kaptunk, mint ezelőtt. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez az eddigi kedvenc részem.
Ha már itt tartunk, nektek melyik?
Ismételten várom a véleményeket kommentbe, az iménti kérdésre a választ pedig szintén megejthetitek mellé.
Köszönöm, hogy vagytok nekem! :D
xx Esther
P.S.: A díjakat nagyon szépen köszönöm, hisz már hármat is kaptam, azonban még nem volt lehetőségem tovább adni őket. Azt hiszem arra majd holnap kerül sor. Plusz: elnézést, ha néhol kimaradt egy-egy betű, de tabletről voltam, nézzétek el nekem!
- Szia hétalvó! - Köszöntött Will.
- Ha-ha! Milyen vicces lettél hirtelen! - Jókedvet színlelve huppantam le mellé, a többiek pedig oldalpillantásokat vetettek felénk.
- Tudom én! Nem kellett volna mondanod. - Önelégült mosolyt öltött arcára, ezért fejbevágtam, amire egy hangos "Aú!" volt a válasz.
- Azt hiszem ez nem volt jó ötlet, igaz Will? - Jake felém sandítva vigyorgott Willre, mire a barátja csak grimaszolt, nekem pedig egyből emlékképek jelentek meg a szemem előtt.
Jake talpig fehérben, Jake ahogy a kezemet fogja, előtte pedig a kezei a csípőmön. Aztán ahogy a szürke szobának nyoma veszett, ami elméletileg Birminghamben van, és a sajátom megjelenése. Plusz Zayn, akivel egy nagyon fura beszélgetésen vettem részt, közben pedig arról volt szó, hogy Jake szeret engem. De vajon ez tényleg így van, vagy csak az álom idézett elő egy megtévesztő képet?
- Készen vagyunk! - kiáltotta Valerie, és felénk fordult - Akkor kezdhetjük?
- A mit is? - Vetettem fel a kérdést.
- Hát a játékot! Ne mond, hogy nem tudod milyen a torta csata!
- Tudom, hogy az milyen, de ahhoz nem kéne négynél több torta? - Mondtam, majd száját sanda vigyorra húzták, és alrébb álltak. Ekkor vettem csak észre a hátuk mögött a konyhaszekrényen sorakozó vagy harminc ugyan olyan habbal megtöltött tányért.
- Te jó isten! - Elámultam a látványtól.
- Azért a szádat becsukhatnád. - Javasolta az öcsém, én pedig engedelmeskedtem. Ezután Lucas megköszörülte a torkát, és mindenki elcsendesedett. A két legfiatalabb, Sarephina és Sasha is közelebb jött.
- Nos - kezdte a fiú -, mind tudjuk, hogy miért vagyunk itt. Igaz, nem lenne muszáj ezt csinálnunk, de mi megtesszük. Eggyütt harcolunk majd az életünkért, amíg ki nem alszik majd belőlünk az...
- Ne csinálj úgy, mintha háborúzni készülnénk Lucas! - Förmedt rá Kate, majd egy megvető pillantást vetett öccsére.
- Jól van, ha te olyan nagy szakértő vagy, akkor csak tessék! - Motyogta Lucas, majd mellém vonult, ezzel átadva a szót nővérének.
- Rendben. Na szóval, szerintem tudjátok mire valók ezek a habos tányérak, szóval a játék hamarosan kezdetét veszi. Egymást kell dobálni, ezt gondolom eddig is tudtátok. A játékot a legfiatalabb kezdi, ez esetben Sarephina. Kérlek lépjközelebb! - intett a Kate, mire Sara mosolyogva lépett mellé - Tiéd a megtiszteltetés, hogy hozzávágd az első tortát valakihez. Mégpedig ahhoz, akihez csak tetszik.
Sara odalépett a nagy konyhaszekrényhez, mi pedig figyeltük, közben azon rimánkodva, hogy had ne mi legyünk az elsők, aki krémet kap az arcába. Bár annak az esélye, hogy akárki is tisztán megússza egy a millióhoz. Ahogy a törékeny kezek leemelték az első túlméretezett habcsókra hasonlító "játék eszközt" a csend még nagyobb lett. A szöszi határozott tekintettel nézett körül, tekintete senkin nem akadt meg, ez pedig rosszat sejtetett.
De hirtelen meglendítette a kezét, és a torta eszméletlen pontos célzásának köszönhetően repült bele egyenesen Olivia arcába. Halk sikkantást hallatott, aztán hirtelen mindenki nevetni kezdett, és egyszerre indult meg a tortás pult felé. Mire odaértem Angie és Lucas elragadott vagy hatot, az egymással vívott heves csatájukban. Sasha Will hátán lovagolt, fél arcát fehér massza borította. A padló, a szekrények, de még a székek is kaptak jó formán az édesség díszítésre használatos anyagból.
Mire megragadtam az első tortát amit kinéztem magamnak, valaki eltalálta a vádlimat, és a hátam, most viszont rajtam a sor. A többiek mögött megláttam Oliviát, ahogy még mindig Sarephina tortájának maradványait tisztogatja le az arcáról, és a csata hevét kikerülvén igyekszik eljutni a nappaliba vezető átjáróhoz a földön kúszva. Megcéloztam tehát a menekülni próbáló Oliviát, és eltaláltam arcának jobb felét, mire csak kinyitotta a száját és mérgesen meredt a pultok irányába, támadóját keresvén.
Jake eközben Willt és Sashát támadta a földön fetrengve, egy nagy tejszínhab tócsából. Lucas épp bebújt a pultok mögé, mert Angie került nyerő helyzetbe Sarephinának köszönhetően. Olivia gonosz szavakat formázott a száján, amiket felém intézett, én viszont csak nevettem rajta. Azonban mikor egy Lucas által kicsit félre dobott torta a fejemen végezte, én is követtem a példáját, csak a fiú irányába. Erre mindenki felfigyelt és hirtelen rájöttünk, hogy ki az ellenség. Két táborra szakadtunk. Az egyik Lucasszal volt, a másik pedig ellene. Én az ellenséges oldalt támogattam Harryvel, Oliviával, Angelicával, Sarephinával, Willel és Sashával. Ellenünk volt Kate, Lucas, Jake és Valerie. Mi voltunk túlerőben, azonban hátrányunk volt az, hogy mi a pult mögé rendeződtünk, ahol kevesebb volt a hab maradéka.
- Nem győzhettek! - Ordította át Harry teljes torokból.
- De igen! - Válaszolta szintén ordítva Will.
- Most adjátok meg magatokat, vagy nem lesz más választásunk! - Kiáltotta Lucas az ellenzék védelméből kikukucskálva, ami a szeletelő asztal volt maguk elé döntve.
- Inkább a halál, mint a megfutamodás! - ez Angie hangja volt - Halott vagy Tomlinson!
- Na azt majd meglátjuk! - Kate válaszolt testvére helyette, ezúttal azonban normális, diplomatikus hangnemben a korábbi kiabálásoktól különbözően.
- Halál rátok! - Elhajítottam az első maroknyi tejszínhabot, ami a konyhaszekrényt találta el. Ugyanekkor a túloldal is megkezdte a támadást.
Beállt a szobában a háborús légkör.
- Feszültség érezhető a levegőben, vagy ez csak Lucas szaga ? - Mondtam körbeszimatolva, mire a mellém éppen lebukó Olivia habos fejjel felnevetett.
- De hülye vagy! - Kezét arcába temette, és nevetett, néha pedig rámpillantott.
- Ennyire azért nem volt vicces. - Rámosolyogtam, majd felmarkoltam a földről egy adagot a fehér masszábó és oldalra kihajolva eldobtam. Nagy szerencsémre eltaláltam Jake-et.
- Hé lányok! - szólt oda hozzánk Will - Kevesebb duma, több hajigálás!
- Igenis kapitány! - Mondtam tisztelgést imitálva, és felnevettem.
Ekkor azonban mintha telefoncsörgés ütötte volna meg a fülemet. A vezetékes telefon felé néztem, ami a nappaliban volt ugyan, de a helyemről lehetett látni, azonban semmi természetellenest nem vettem észre.Megvontam a vállam, majd folytattam azt, ami most a legfontosabbnak véltem.
Ekkor azonban egy magas alak lépett be a konyhába fekete kabátban. Egyből felismertem apát, akinek az arcában most éppen egy Harry által elhajított torta landolt. Hirtelen mindenki felpattant a fedezékből, tekintetét pedig édesapám feléemelte, aki grimásszal az arcán törölte le a krémet az arcáról. Kezét kezdte rázogatni, aztán így felelt:
- Oké, ha ti így, akkor én is így! - Mondta, majd lehajolt, és Harryt képen dobva válaszolt a támadásra. Ekkor mindenki felbátorodva folytatta azt, ami eddig elkezdődött.
Apa a hűtőhöz futott a csatatér közepét átszelve, amitől több találatot is bezsebelt, azonban mikor előkapott két teljesen bontatlan flakon tejszínhabot, megdöbbentem.
Megdöbbentem, hogy apa így viselkedik. Persze eddig is tudtam, hogy ő egy laza ember, azonban most láttam őt egy pillanatra annak a göndör hajú fiúnak, aki a naplókat írta, és aki álmaimat szőtte az elmúlt időben. Csak most jöttem rá igazán, hogy egyszer ő is volt fiatal mint mi, és ő is csinált hasonló hülyeségeket.
14:36
Mikor apa belépője után mindenki megérkezett, vége lett a mókának, és következett a lecseszés. Viszont nem csak mi, hanem apa is kapott, hogy miért nem állította le akkor, amikor még lehetett.
A konyha csodálatosan nézetg ki, mondhatom! Mindent beterített a fehérség, mintha itt bent is esett volna a hó. Kivéve, hogy ez ragacsos és édes volt, nem pedig hideg és csúszós. Végül mind büntetést kaptunk, méghozzá azt, hogy ki kell takarítanunk a konyhát.
Drága olvasók!
Annyira szeretem, hogy kommenteltek nekem! Annak pedig, hogy ezek mind ilyen pozitív vélemények, még jobban!
Hallottam, hogy egyesek mindi tűkön ülve várják a következő részt, így gondoltam miért ne hozhatnám ma?
Mindenesetre nagy örömöt jelentett, hogy ezt a részt megírhattam, ugyan is itt egy kicsit pozitívabb jeleneteket kaptunk, mint ezelőtt. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez az eddigi kedvenc részem.
Ha már itt tartunk, nektek melyik?
Ismételten várom a véleményeket kommentbe, az iménti kérdésre a választ pedig szintén megejthetitek mellé.
Köszönöm, hogy vagytok nekem! :D
xx Esther
P.S.: A díjakat nagyon szépen köszönöm, hisz már hármat is kaptam, azonban még nem volt lehetőségem tovább adni őket. Azt hiszem arra majd holnap kerül sor. Plusz: elnézést, ha néhol kimaradt egy-egy betű, de tabletről voltam, nézzétek el nekem!
Nagyon jó lett!!! Csak így tovább...
VálaszTörlésSkys :D
Meglepi :)
VálaszTörléshttp://moandlydiastory.blogspot.hu/p/dijak.html
kövit!:)<3
VálaszTörlés