A kulcs

 2040. december 17., szombat 12:58
1. nap

 - A padláson? - remegő hangom elcsuklott amint kimondtam e szavakat. Mintha egy világ állt volna meg bennem, lefagytam és a földet kezdtem bámulni. Szinte éreztem ahogy a padlóra esem a sokk hatására, de erőt vettem magamon és folytattam.- Értem...

- Tudod, ha nagyon nagy probléma akkor szólhatok esetleg akárki másnak. Olivia biztos megérti, és cserélhettek szobát ha szeretnéd... - Kezdett bele Liam bácsi, de én közbeszóltam.

- Nem kell. - Suttogtam teljesen nyugodt hangon. Érzelmeim elhagytak az utóbbi percekben. Öröm, félelem, egyaránt távozott.

- Biztos? - Kérdezte aggódva, és két kezét a vállaimra tette. Én egy mosolyt erőltetve néztem fel rá.

- Hát persze. - hajtottam le ismét a fejem és távolodni kezdtem tőle - Akkor megmutatod a szobám? - Néztem rá, és megmarkoltam a gurulós táskám fogantyúját.

- Kövess. - Mosolygott rám és felemelte a sport táskát a földről. Elindult a folyosó vége felé, de nem értettem igazán mert ez zsákutca volt. De mikor végig értünk megláttam egy zsinórt lelógni a falról. Li bácsi megragadta és hátrébb lépett, így én is. Ahogy húzta lefelé a madzag darabot egy keskeny, fából készült fehér lépcső ereszkedett le elénk. Arrébb állt, hogy én induljak el először, és engedelmesen megtettem amit kért. Ahogy lépegettem fel a nyikorgó lépcsőfokokon úgy tértek vissza az érzéseim, és köztük az az egy ami eddig diktálta a félelmeim. Újra megérkezett és mint az ősz szelétől, úgy kezdett borsódzani a hátam. Fentről fény szűrődött le, tehát nem egy ablaktalan szobában fogom tölteni mindennapjaimat. Ahogy felértünk a lépcsőn meglepetés ért, ugyan is a padlás még csak meg sem közelítette azt ahogy elképzeltem. Látszottak rajta a felújítások. A falak olyan szürkék voltak mint a nappaliban, a bútorok fehérre voltak festve. A függöny szép, csipkés darab volt, biztos nem mostanában vásárolták. Virág illat terjengett, és ha jól észleltem akkor a nagy francia ágy mellett lévő vázából jött az illat. A váza tele volt szedve sárga nárciszokkal. Fogalmam sincs, hogy télen honnan szednek nárciszt de gyönyörrel töltött el. Az ágyon fekete-fehér kockás lepedő díszelgett, két nagy párna kíséretében. A szavam elállt a látvány hatására.

- Nos, milyen? - Kérdezte Liam bácsi ahogy végigmérte az arc kifejezésem.

- Nem erre számítottam. - Néztem körül a szobában.

- Gondoltam. - nevetett fel halkan - Megfelel?

- Hogy megfelel e?! Még szép! Ezt maguk hozták össze? - Bőröndöm elengedtem és közelebb sétáltam az ágyhoz, mutató ujjam végighúztam a tiszta ágyneműn és enyhén hozzáértem az egyik nárcisz szirmához.

- Igazából, ezek a bútorok már itt voltak, mi csupán felújítottuk őket és kifestettünk egy kicsit. - mondta büszkeséggel teli hangon a bácsikám - A beépített szekrénnyel pedig semmit sem kellett csinálni, csupán lemostuk az ajtót. Belül nem találtunk semmi kivetni valót, csak egy nagy keresztes pók hálóját. Ezt kellett eltávolítanunk. Ha esetleg egybe mégis bele botlasz azért elnézést kérünk. - Szemem a beépített szekrény ajtajára vándorolt, és elképzeltem ahogy nagy pókok másznak ki belőle. Még a hideg is kirázott a gondolattól.

- Nagyon köszönöm ezt a helyet Liam bácsi. - Odafutottam hozzá, és átöleltem. Viszonozta ölelésem, majd elindult lefelé.

- Nagyon szívesen. Ha gondolod elkezdhetsz kipakolni, amíg nem ebédelnénk. Apád addig még kanyarít valami elviselhető ízt a csirkének. Eddig nem volt valami kellemes. - Nevetett fel, és már csak azt hallottam ahogy a lépcső nyikorog a léptei alatt.

Senki másnak nincs olyan bácsikája mint nekem! Ez a hely még az otthoni szobámnál is jobban néz ki, bár az nem egy padlásszoba de szeretek ott lakni. Felkaptam a földről a sport táskát és az ágyra hajítottam, a bőrönddel egyetemben. Mind a kettőt kicipzároztam, majd kihúztam a szekrény egyik fiókját, hogy belepakoljam a nadrágjaim és pólóim. A csinosabb, és számomra úgymond fontosabb ruhadarabokat beakasztom a beépített szekrénybe. Azért hoztam magammal ünnepi hangulatúba ruhákat, mert olyan programot is be szoktak iktatni, így az együtt töltött idő alatt, hogy például elmegyünk vacsorázni egy elegánsabb étterembe. Ilyenkor pedig az ember kiöltözik. Számomra fontos ruhadarabnak pedig a kedvenc pólóim, vagy a kockás ingeim számítanak. Ezeket szeretem távol tartani a gyűrődésektől.

Kivettem az első farmert a sport táskából, és elindultam vele a szekrény felé, és belehelyeztem azt. Hozzá kell tennem, hogy a sport táskám eltér a normális mérettől, mert vagy háromszor akkora mint a megszokottak, így elég sok idő telt el addig, amíg az összes olyan ruhám belekerült a fiókokba. A sport táskában már csak egy póló volt, a szekrénynek pedig csak egy teljesen üres fiókja. Sokat gondolkodtam azon, hogy inkább a beépítettbe akasszam vagy a fiókba rakjam, de a fiók mellett tettem le a szavazatom. Próbáltam kihúzni a legalsó fiókot de valamiért beragadt. A kezem csúszott, tehát még ez is megnehezítette a dolgom. Újra megragadtam a fogantyúját, de ugyan ott tartottam ahol eddig. Idegesen ugrottam fel a földről és mentem egy kört a szobában. Idegesített az a fiók! Miért nem lehet kihúzni a helyéről? Talán valamit elrejtettek benne vagy mi?

Az idegességtől már szinte gyöngyözött a homlokom az izzadtság, egy fiók miatt. Ha ebbe belegondolok, akkor most egy nagyot nevetnék magamon de erre nincs időm. Még legalább hatszor próbáltam kihúzni a helyéről, de egyszer sem volt hajlandó megmozdulni. Már ott tartottam, hogy feladom de egy utolsó rántás még belefért.

Leguggoltam a szekrény elé, és erősen megragadtam a fiók fogantyúját. Elrugaszkodtam és egy hatalmasat húztam rajta. Hátraestem a földön és elterülve feküdtem, közben pedig azért imádkoztam, hogy ha most odanézek akkor legyen nyitva. Behunytam a szemem és felültem. Lábaim magamhoz húztam és lassan kinyitottam a szemem. Fentről lefelé mértem végig a szekrényt, és mikor az aljához értem, a lélegzetem állt meg. Nyitva volt! Végre sikerült kinyitnom!

Öröm táncba kezdtem a szobában és a padló csak úgy kopogott a lábam alatt. De úgy látszik ez valakiknek nem tetszhetett nagyon, mert egyszer csak kopogás hallatszott a padlóról.

- Halkabban! - Ordította egy férfi hang alólam, és ahogy hallottam Lucas volt az.

- Bocsi! - Kiáltottam vissza. Fintorogva rántottam meg a vállam és a fiók elé sétáltam.

Pólómat behelyeztem az egyik oldalába, de furcsaságot vettem észre a rajta. A többi fiókkal ellentétben, ez az egy nem volt szépen kitisztítva, ezért a fekete pólóm tiszta por lett. Gyorsan vettem ki a ruhát a fiókból, és végighúztam benn a mutató ujjam, melyen a kísérlet után legalább 2 cm vastagságban állt a por. Értetlenül bámultam magam elé, de aztán beugrott, hogy talán Liam bácsi emberei sem tudták kinyitni. De ha ők, akik ráadásul férfiak és sokan vannak, nem tudták kinyitni, akkor én, egy lány, egyes egyedül hogyan voltam képes rá?

Rejtélyes dolog ez az egész – gondoltam. Még egyszer végigmértem a fiókot, és a túlsó felében felfedeztem egy kulcsot. Kezembe vettem és alaposan megnéztem.
Nem volt nagy méretű, nagyon szép mintás volt. Első tapintásra azt mondanám, hogy talán acélból készült. Egy kereszt volt a fogó részén. Nagyon szép nyaklánc lehetett volna belőle, talán ha lesz időm meg is csinálom.

Megmarkoltam és az éjjeli szekrényemre helyeztem a rejtélyes kilétű kulcsot, a pólót pedig, ami tiszta por lett félredobtam. Majd ha megyek le akkor gyorsan betérek vele a fürdőszobába.

A beépített szekrény elé sétáltam és kitártam az ajtaját. A vállfákat, amiket benne találtam kivettem és a ruháim mellé hajítottam őket. Elkezdtem őket párosítani, majd mindet a szekrénybe helyeztem. Vajon a kulcs, amit találtam mihez tartozhat? Valami azt súgja hogy jó lenne kideríteni. De még az sem biztos hogy tartozik hozzá lakat, vagy hogy a lakat és az amin van ebben a házban van. Nem hiszem hogy kincsesládáé lenne. Ahhoz túl kicsi lenne a lakat is maga, a kincsesládákon pedig nagy lakat van, mert azok is nagyok.

Mikor végeztem a feladatommal az ágyra zuhantam, és kósza tincseim kisöpörtem az arcomból. Előkaptam a telefonomat és megnéztem az időt. Ahhoz képest hogy mennyi időnek tűnt ez az egész, még maradt tíz percem ebédig. Magam mellé dobtam az iPhone-omat, és a fejem lassan elfordítva kezdtem unatkozni. Gyorsan végig gondoltam az eddig eltelt napot, de egy helyen megakadtam. Mégpedig azon, amikor a kocsiban Charlottal beszélgettünk. Mindaz amit mondott megrendítő volt, és ijesztő. Meg kéne próbálnom felidézni, hogy mit álmodtam és akkor talán felszáll a köd, amely eddig mindent takart. Lehunyt szemmel kezdtem gondolkodni azon amit mondott, és ami beugrik éppen. Egy név, csirke, öt árny... Mi lehet a megoldás? Kitalálom egyszer talán? Rájövök, hogy honnan jönnek ezek az álmok? Nem tudhatom, és ha nem teszek valamit nem is fogom megtudni. Most már tényleg cselekedni fogok, és egyetlen fontos információt sem fogok veszni hagyni. Legközelebb ha rám törnek a rém álmok, és felriadok, azonnal elkezdem leírni ami még bennem lesz. Minden nevet, helyszínt, akármit ami eszembe jut.

Kinyitottam a szemem és feltápászkodtam eddigi fekvőhelyemről. Mikor felálltam észrevettem, hogy az egyik zöld egybe részes szoknyám még elől van, szóval a kezembe véve indultam meg vele a beépített szekrény felé. Lassan kinyitottam a nyikorgó, fehér ajtót és beléptem a kisebb méretű szobába. Jobb és bal oldalon volt egy fehér léc, ami tartotta a vállfákat. Bal oldalamra fordulva gyömöszöltem be a zöld ruhadarabot, egy fehér blúz és rózsaszín póló közé. Mikor ez meg volt elégedetten sóhajtottam és fejem a bejárat felé fordítva pillantottam meg a kis betolakodót. Vagy talán egy annyira nem is kicsi keresztes pókot, aki egy vékony pók fonálon ereszkedett le az ajtófélfa mellett, lábait széttárva. Kikerekedett szemekkel pillantottam rá, és egy sikoly kíséretében ugrottam hátra, aminek eredménye képen valahogy betört a beépített szekrény hátulja. Nem kis hangot hagyott maga után, azt azért szóvá tenném.

Mikor megéreztem, hogy beomlott mögöttem a fal, még ijedtebben ugrottam előre, és köhögés közepette próbáltam kikerülni a pókot. Szerencsémre addigra már földet ért, de én kegyetlenül tapostam agyon. Nem hiányzik még ő is a rém álmaim mellé. Mikor a por eltűnt, alaposabban megnéztem a falat. A beépített szekrény hátulja egy gyenge, fából készült, virág mintás, nagy méretű léc volt. Ahogy elnéztem, mögötte nem voltak pókhálók, és valahogy el kellett tüntetni onnan. Lassan ráhelyeztem a kezem a két törött szélére, és elválasztottam őket egymástól. A kivett darabot gyorsan kivittem a szekrényből és lehajítottam a szobám közepére. Visszatértem a beépített szekrénybe és benéztem a tégla fal, és a beépített szekrény még meglévő hátulja mögé, ahol különleges dolgot véltem felfedezni.