3. naplóbejegyzés

2040. december 23., péntek 23:12
 7. nap


Kedves Naplóm!
 Hú! Nem is tudom mikor írtam utóljára. Nagyon rég volt... pontosan 5 napja. Hát, attól tartok az mégsem volt olyan régen, csak én vesztem el az események sűrűjében, de nagyon. Azt se tudom, hol kezdjem a mesélést... Talán az elején lenne a legesedékesebb.
Tehát, miután megtörtént a nagy esemény, és bevallottunk mindent Willel a lányoknak, majdnem minden megváltozott. Megváltoztak az érzéseink, a viselkedésünk, a másokhoz és az egymáshoz való viszonyulásunk is. Mindent felforgatott ez az egész, de legjobban mégis Will és Angie kapcsolatát sikerült felbolygatnunk. A lány szinte teljesen bizalmatlan lett az öccsével szemben, míg a fiú szüntelenül keresi nővére kárpótlásának lehetőségét. Talán ezért segít nekünk annyit a tervünkben.
A tervünkben, ami mellesleg az én ötletem volt. A következő lépcsőfok, az Annabell alkujának végéhez vezető úton. A lépcsőfok, ahol megbotlasz, de csak a leleményességeden múlik, hogy visszacsúszol e, vagy megpróbálod visszanyerni az egyensúlyodat, és sikerrel jársz. Én erre az utóbbira törekszem a saját és a lányok érdekében is. Ezután jön majd csak a sűrűje, hisz apáék ki fognak akadni, már most látom előre, de meg kell tennem. Muszáj. Ki tudja mit tennének velem az elveszett lelkek, ha megszegnék egy véresküt.
Véreskü. Összefogás. Terv. Titkok. Hazugságok. Elveszett lelkek. Halálon túli lények.
Egy héttel ezelőtt biztos nem hittem volna el, hogy mindezek dolgok léteznek, hogy én ezek között a dolgok között élek. Ha nem embereltem volna meg magam, biztos szétestem volna már, mint mondjuk azok az őrültek, akiket a Paranormal Channelen szoktak mutogatni, és akiket amúgy nem szabadna néznem, mert le vagyok róla tiltva, de én mégis nézem. Így tenne minden rendes kamasz, nem? De, de igen.
Hogy miben különbözök ezektől az emberektől? Talán annyiban, hogy számomra ezek a dolgok nem csak látomások, hanem bizonyítások egy még ki nem mondott definícióhoz. Léteznek és a Földön járnak, akárcsak mi mindjáan. De az is ebbe a kategóriába tartozik, hogy én még önmagam vagyok nappal. Nem csorog a nyálam, nem rángatózom és beszélgetek függönyökkel, csak próbálok felkészülni életem egyik legnehezebb estéjére. A holnapira.
Karácsony lesz, a szeretet ünnepe, és mi mégis elrontjuk egy kicsit. Kicsit nagyon. De tudom, hogy ez a tökéletes alkalom.
Val is ezt gondolja, nagy szerencsémre. Ő az egyik ember, akiben a legjobban megbízom ezen a világon, és az egyik olyan is, aki nem neheztel rám azért, mert eltitkoltam valamit, amit én is csak pár napja tudtam meg. Mellettem áll, és támogat. Ő, Will, és mindenki, aki benne van a buliban.
Huh, egy kényes téma megvolt, jöhet a következő. A mindennapok. Megtudtak egy csomó mindent, akkor most milyen a kapcsolat a szüleikkel? Hát, próbálnak úgy viselkedni, ahogy eddig, de nem mindig sikerül. A minap Kate-nek volt egy szörnyen árulkodó beszólása, amit most nemigen részleteznék, de a lényege annyi, hogy majdnem belebuktunk. Épphogy megúsztuk, ám szerencsére elsimultak a szálak. De Kate így kezeli a dolgokat. Angie csendben emésztget és rágódik, Val sokat beszél, amibe rendszerint belekeveredik, Olivia meg próbál hétköznapi maradni és nem gondolni semmire, még a "bosszúnkra" sem. :D
Ezen kívül telnek a napok, az órák, a percek és a másodpercek. Egyre közelebb jutunk a holnaphoz, az előadás első felének utolsó jelenetéhez, egy újabb éjszakához, és mégegy rémálomhoz, hogy néha már nem tudom hol áll a fejem. Sodródom az árral, túlélek, félek és néha úgy érzem lepereg előttem az előttünk álló megpróbáltatás, akár egy rövidfilm. Következik a fejezet utolsó felvonása. A kérdés csak az, hogy hogyan végződik...

Darcy

Drága olvasók!

      Márha még léteztek... Nos, igen, én vagyok. Hosszú idő telt el, mióta utoljára szóltam hozzátok.
 Órák, napok, hetek, hónapok váltakoztak és én végig a háttérben maradtam, holott kerestetek. Csakhogy tudjátok, láttam a kommenteket, és ahogy telt az idő, többen is kérdeztétek, mikor várható új rész. Nos, a következő bekezdésben lévő kifogásokat valószínűleg már százszor olvashattátok mindenfelé, de ez a szörnyű igazság, ez ellen nincs mit tenni.
 Tehát, az ok, ami miatt nem jelentkeztem a következő: iskola. Idén kezdtem a gimnáziumot, ami kemény diónak igérkezett, de jelentem, hogy sikeresen zártam, és ez nagy boldogsággal tölt el. Boldogságomat rátok is ki kívánom terjeszteni, szóval jelentem, a következő rész érkezte:

2015. június 28.

 Remélem várjátok, mert én nagyon! A történet hamarosan egy kis fordulatot vesz majd, feltűnnek új, mégis régi szereplők, néhányakra nagyobb hangsúlyt fektetek majd, míg másokat a háttérbe szorítok. A kérdés az, hogy kiket, nemde? 
 A lényeg egy és ugyanaz: HAMAROSAN ÚJRA TALÁLKOZUNK! ;)


xx Esther